Lassan már két hónapja, hogy megérkeztem Ausztráliába, Sydney-be. Csaba már a reptéren várt, igaz kicsit nehézkesre sikerült a kapcsolatfelvétel, mert a nemzetközinek mondott mobilról kiderült, hogy mégsem az, de lényeg a lényeg, megtalált.
Ez idő alatt sok tapasztalatra tettem szert, érdekes mennyire másként működnek itt a dolgok. Működik-en van a hangsúly. Furcsa belefutni az ausztrál falba. Az első egy-két hétben minden teljesen más, később rádöbbensz, hogy „Jééé, ezt így is lehet?”, majd eljön a pont, amikor ráébredsz, hogy még az a kevés dolog is amit otthon működőképesnek véltél, igazából nem az...
Nekem nagyon furcsa volt, hogy a boltban az eladó zacskóba teszi amit vásároltál, majd a kezedbe nyomja, és megköszöni a vásárlást. Ha kártyával fizetsz, lehet kérni készpénzt, annyival többet emelnek le, és a kasszából kifizetnek. De a legjobb az egészben, hogy nincs tolongás, mindenki „no worries”, ráérnek, nincs sietség. Persze kivételek mindig akadnak, de a többségre ez a jellemző.
Buszon ugyanez. Egyik este felszált egy srác, és jegy nélkül elkocogott a busz végébe, és ott helyet foglalt. A soffőr egyszer megkérte, hogy a jegyét tegye be a gépbe, majd miután konstatálta, hogy kérése süket fülekre talált, kitette az elakadásjelzőt, és nekiállt telefonozni. Mindezt este 9-kor. Közel 20 percig szobrozott a busz a megállóban, közben jöttek-mentek a járatok, de senki sem szállt le, és egyetlen hangos szó nem hangzott el. Sőt, igazából senki sem szólt a sráchoz egy szót sem :)
Páran beszélgettek, a többiek a telefonjukat nyomkodták... (ettől speciel agybajt kapok, mert néha zombifalvában érzem magam, simán elédlépnek, közben kerülgetni kell őket, és azt sem mondják, hogy bocs.) Majd a buszos megunta a dolgot, és elindult... talán tudta, hogy három megállóval arrébb két, szekrény méretű ellenőr várakozik, de nem tudták elkapni a srácot :) Képzeljük el ezt a szituációt Pesten...
Ez csak két példa volt a sok közül, hogy mennyire másként gondolkodnak itt az emberek, mennyire más a dolgokhoz a hozzáállásuk.
Maga a város nagyon szép, tiszta, rendezett, bár autóból rengeteg össze tud verődni néha. Ha úgy hozná az élet, hogy ide kerültök, és kénytelenek lesztek a tömegközlekedést használni, akkor ajánlom a Tripview nevű app-ot okostelefonra. Nagyon megkönnyítheti a buszokon való eligazodást a kezdeti időkben... én erről nem tudtam :)
Tegyük hozzá, elég drága az utazás ezen ága, ezért én már a bringások táborát erősítem. Tetemes mennyiségű időt, és pénzt lehet vele spórolni.
Rengeteg dolgot tudnék írni ide, de nem szeretnék untatni senkit. Úgy gondolom, hogy megéri kijönni ide, megéri megpróbálni, teljesen más világba csöppen az ember az otthoni folyamatos rohanásból, idegeskedésből, egy nyugodt, „no worries” életbe. Nem nehéz megszokni/átszokni.
Nekem ebben nagy segítségemre volt a CSE Australia, Niki türelmét pedig még egyszer szeretném megköszönni. Sok baja volt velem, nem voltam egyszerű eset, de mindvégig türelmesen mondta, hogy mit-miként, a vízum pedig megjött 24 óra alatt. Ennyi.
Üdv Sydney-ből:
Nagy Sándor