Rólunk mondták

Én igazából jól megvoltam, odahaza míg meg nem ismertem immáron férjuramat - nevezzük nevén, ha már van neki: Milant - aki mellesleg cseh származású. Milan korábban már több mint egy évet eltöltött több huzamban a kenguruk földjén és állandóan visszavágyott. Én meg világéletemben fázós voltam, minden egyes hideg nap kicsúszott napjában többször is a számom, hogy „én úgy úúúúúútálom (igen hosszú ú-val) a telet!“. Aztán egy novemberi fagyos reggelen eldöntöttem: megyünk Ausztráliába és hát Milant sem kellett győzködni. Egy akkor már Sydney-ben élő barátnőm ajánlotta a CSE Ausztrália-t, ő is velük érkezett annó. Mivel mi Ausztriában éltünk így Csabával főleg skype-on kommunikáltunk és nem is találkoztam senkivel sem közülük, amíg meg nem érkeztünk Ausztráliába – amit sajnálok is, mert Julinak külön meg akartam köszönni (így teszem ezt ezúton) a segítségét (nagyon szimpatikus a hangja)!
És bár még nem vagyunk itt olyan régóta, azért mindig jól esik bemenni Editékhez az irodába egy kis „fogadóórára“ ahol Magdi mindig mindenben a segítségünkre van és Andrea bátorító szavai nélkül nem is tudom mihez kezdenék itt!
Ajánlom minden kis- és nagyutazónak a CSE Ausztrália megbízható és lelkes csapatát egy igen szimpla indokkal: nekünk bevált.

Vissza