Rólunk mondták

Pálos-Conti Réka

Először 2010 szeptemberében érkeztem Sydney-be, eredetileg nyelvet tanulni, mint sokan mások. Eszem ágában nem volt itt maradni. Ausztrália azonban varázslatos hely, aki ide utazik annak számolnia kell azzal, hogy rabul ejti. Ez történt velem is.
Találkoztam valakivel, akit ide kötnek a gyökerei és nem szívesen költözne el innen Európába, ami teljesen érthető, hiszen Ausztráliában minden lehetőség adott egy élhető, boldog életre. Azonban ez csak a tartózkodási engedély birtokosaira vonatkozik és az ausztrál állampolgárokra természetesen. Úgyhogy ismét felkerestem Editet és Csabát, hogy segítsenek megtalálni a számomra járható utat, hogy itt maradhassak Ausztráliában. Ők a tőlük megszokott profizmussal fordultak felém és Edit alapos és kitartó munkájának köszönhetően a vízumkérelmünk beadása után egy hónappal felhívott és azt mondta: „Réka, fel vagy készülve bármire?” Erre én egy gombóccal a torkomban: „Igen, azt hiszem.” Mire Edit: „Akkor jó, mert egy tartózkodási engedély boldog tulajdonosa lettél a mai napon, ami azt jelenti, hogy az ausztrál bevándorlási törvények alapján állampolgár leszel.” Életem egyik legboldogabb pillanata volt.
Az első néhány Sydney-ben eltöltött hét után, noha nem ismertem be magamnak, de tudtam, hogy ez az a hely ahol élni szeretnék, és miután azt az embert is itt találtam meg, akivel megosztom az életem, így végre úgy érzem, hazaértem. És azt, hogy itthon maradhatok, Csabának és Editnek köszönhetem.

Vissza